Kedves Idetévedők!
Hú, hát nem tudom, hol kezdjem. A blogon már két hónapja dolgozom. Az egész történet egy filmmel kezdődött, amit most nem nevezek meg. Abból az adott filmből indultam ki, majd tovább gondoltam. Annyit formált a szereplőket, az alapsztorit, az eseményeket, a részleteket, mígnem a történetnek végül már semmi köze nem lett a filmhez. Kivéve, hogy a filmben és a blogban is meghatározó alakok az angyalok és a démonok. Tulajdonképpen egy fantasy blogra tévedtél. Mielőtt elkezdenéd olvasni, ajánlom az oldalsávban lévő FIGYELMEZTETÉST. Mivel a történet kicsit morbid lesz, beteg, emellett pedig nem lesz hiány a halálesetekből sem.
Az PROLÓGUST nem akartam rögtön kitenni, nem is tettem, már egy ideje meg van a blog egy-két design átalakításon át is ment, fog is még, ez nem a végleges formája. A NYITÁS viszont még nagyon odébb van, pontosan három hónap múlva fogom hozni az első fejezetet, ez amolyan kedv csinálás, hogy akinek tetszett a PROLÓGUS, az oldalsávban lévő kis ízelítő, és a blog témája, az feliratkozhat, aztán várhat. Igen, ez kicsit sem kedvező például azoknak, akik szintén elvont ízlésűek, és szeretnék olvasni majd a folytatást, de mindenképpen szeretném befejezni a mostani blogomat az EVERY YOU AND EVERY ME-t, amivel nagyon lassan haladok, de nem lesz sok része. Elég kevés, ha őszinte szeretnék lenni, de ez így lesz majd jól. Szóval az a három hónap még egyáltalán nem biztos időtartam, lehet, hogy két hónap, attól függ, mikor tudom lezárni a mostanit történetem.
Addig is viszont jó olvasást kívánok, ez a PROLÓGUS eléggé rövid, nem szerettem volna egy tizenöt oldalas komplett fejezetet hozni, inkább a lényegre törő, sejtelmességre hajaztam.
Remélem felkelti majd az érdeklődéseteket!
PROLOGUE
NÉZEM AZ ÁLTALAM OKOZOTT TÜZET. Gyönyörű. Vörös, forró, és mozog. Megbabonázva figyelem, ahogy egyik
fáról a másikra mászik, s azt is leégeti. Az erdő szélén állok, mellettem pedig
Tony kortyol a vörösborba, amit kedvcsinálónak hoztunk magunkkal. Miután megissza
a maradékot is, eldobja, majd hátulról átkarolja a derekamat.
Még a lángoknál is
forróbbnak érzem az érintését. Felperzsel. Főleg, mikor benyúl a pólóm alá, s a
hasamat kezdi simogatni. Az ajkamba harapva próbálom tartani a tekintetem a
vörösben pompázó fákon. Olyan tökéletes ez a pillanat, hogy úgy érzem, ha most
meghalnék, nem bánnám. Legalább boldogan érne véget ez az egész.
Hűha, hát imádom a beteg történeteket ugyanis én is hasonlóakan szoktam írni, legalább 100 féleképpen tudom kínozni és megölni a karaktereimet, de ezt most hagyjuk. Szóval eddig nem sok mindent tudtam meg a sztori sztorról, a prológus túl rövid, szóval kíváncsian várom mi lesz a folytatásban. :)
VálaszTörlésPuszil; Skyler
Szia!
TörlésÉn az utóbbi időben kattantam rá az ilyen történetekre, nagyon sok hasonló beteg, morbid könyveket olvastam el mielőtt elkezdtem ezt a történetet.
A prológust nem szántam hosszúnak, nem sok mindent szerettem volna elárulni a történetről, de a következő rész, az első fejezet, eléggé hosszú lesz, és ott a legtöbb dolog tisztázódni fog.
Már jó sok résszel elkészültem, lehet, hogy nem sokára el is kezdem kipakolgatni őket.:)
x; CHANEL B.